L�lek n�lk�l

By Arita-chan

 

S�t�t volt. Nagyon s�t�t. A korom feketes�g ellepte az eg�sz t�jat, �gy, hogy m�g a legb�trabbak sz�v�be is f�lelem k�lt�z�tt. A szorong�s ravasz alakja belop�dzott az emberek lelk�be �s sz�v�be, s�t�t f�tyollal beburkolva azt. Olyan f�tyollal, mely gy�ny�r� �s hal�los, ami elv�lasztja a j�t �s a sz�pet a gy�l�lett�l �s a gonoszs�gt�l. Ez a f�tyol mindenki sz�v�ben ott lakozik valahol nagyon, nagyon m�lyen. �s ez a feketes�g el�hozta azt a f�tylat. Mindaddig nem takarodik m�s vid�kre, m�g egy olyan valaki �t nem t�ri, ki eddig hideg volt �s sz�vtelen. Igen, hideg sz�vtelen �s l�lektelen. Butas�g is amit most nektek elbesz�lek, mivel minden testnek �s dolognak van lelke, m�g akkor is, ha nem mutatja. Lelke van a f�nak, a v�znek, a k�nek, �s egy t�r�keny k�lsej� h�feh�r kisl�nynak, akiben m�r �ledezik a lelke. �ledezik, mint a t�z, de hirtelen mindig el�l, mert valaki eloltja.

-         De ki lehet az ki ilyen tettre k�pes?- k�rdezhetn�tek most t�lem.

�s �n v�laszt adok k�rd�setekre:

- Annak, ki ilyenre k�pes a sz�v�t m�r elnyelte a s�t�ts�g. Lelke a szennyben fuldoklik, �s kapkod leveg� ut�n mind hi�ba. � Naraku.

 

 

K�d lepte el a vid�ket. Egy palota �llt e k�d k�zep�n, benne egy hanyouval, akit m�r nem �rdekel m�s, csak az, hogy m�soknak f�jdalmat okozzon. Naraku �ppen egyik leggonoszabb terv�t sz�tte mikor kopogtattak az ajt�n:

-Nagyuram, hivatott? – k�rdezte Kanna.

-Igen, de most m�g nem �rek r�, v�rj meg kint. A n�v�redet is hivattam, � hol van?

-Nem tudom Nagyuram. –mondta Kanna rezzen�stelen arccal.

-Aha, eredj �s keresd meg! –adta ki a parancsot a Nagy�r.

Kanna n�m�n b�lintott, meghajolt �s kiment, Naraku pedig fojtatta a gondolkoz�st. Ek�zben Kagura a kertben s�t�lgatott �s azon t�rte a fej�t, vajon hogyan sz�khetne el innen. Ekkor futott be Kanna:

-A Nagy�r hivat.

Kagura megfordult �s sz�rakozottan b�multa h�g�t. Csak most jutott el�sz�r esz�be, hogy Kanna tulajdonk�ppen milyen.

-Gyere Kanna, �lj le ide, �s besz�lgess�nk! –mondta r� cseppet sem jellemz� kedvess�ggel.

A l�ny kicsit meglep�d�tt, de az�rt le�lt a f�ldre n�v�re mell�, felh�zta a l�bait, apr� kezeit �sszekulcsolta rajtuk, azt�n hallgatott.

Kagura v�rta, hogy h�ga megsz�laljon, de mivel hallgatott mint a s�r megsz�lalt:

-Kanna, tudod te egy�ltal�n, hogy kell besz�lgetni valakivel?

Kanna feh�r feje jobbra-balra ingott.

-Sz�val nem! Ez hihetetlen. Mond csak, mi�rt h�vod Narakut Nagy�rnak?

Ez a k�rd�s sok�ig csengett Kanna f�l�ben azt�n halkan megsz�lalt:

-Nem tudom.

-�s mi�rt csin�lod mindig azt amit mond?

-Nem tudom.

-Ki vagy te?

-Nem tudom.

Kagur�t megd�bbentett�k ezek a v�laszok. Sz�val Naraku semmit sem mondott el neki, r�ad�sul szem�lyis�get sem adott neki.

 Az az aljas!

B�r nem volt jellemz� r� ez a fajta viselked�s, m�gis megsajn�lta a kisl�nyt, �s elhat�rozta, hogy seg�t neki megismerni �nmag�t.

Teljesen megfeledkezett arr�l, hogy Naraku v�rja.

-Jaj, Naraku m�r v�r, nem �rdemes �t megv�rakoztatni!

Gyorsan rohantak a palota fel�, kettes�vel szedt�k a meredek l�pcs�ket, amik a m�sodik emeletre vezettek. Lihegve meg�lltak az ajt� el�tt �s �gy tettek, mintha nem lenn�nek kifulladva. �s Kagura bekopogott.

-Gyertek be! –mondta a „S�t�t Nagy�r” v�szj�sl� hangon.

Bel�ptek az ajt�n �s meghajoltak.

-Eln�z�st a k�s�s�rt, de sok�ig tartott m�g megtal�ltam Kagur�t. –mondta Kanna.

-Hol volt�l? –mondta Naraku Kagur�hoz int�zve szavait.

-A kertben.  –�rkezett a r�vid v�lasz.

-Te bolondnak n�zel engem? –mondta Naraku, �s el�var�zsolt egy sz�vet a kez�be, �s �sszeszor�totta.

Kagura a k�nt�l �sszerogyott. �gy �rezte mintha kifacsarn�k bel�le az �letet. Kanna ek�zben pedig sz�tlanul �llt, de a szeme m�s volt mint eddig. A Kagur�val folytatott „besz�lget�s” ut�n valami megv�ltozott benne. A lelke hely�n t�tong� nagy �ress�g helyett egy feh�r foltocska jelent meg. �s tal�n most, el�sz�r l�tez�se �ta egy �rz�s ker�tette hatalm�ba: a sajn�lat. � maga is meglep�d�tt rajta, de j�l pal�stolta, ez�rt nagy szerencs�j�re Naraku nem vett �szre semmit. A f�lszellem lassan, az utols� pillanatot is ki�lvezve eresztette el Kagura sz�v�t.

-         �s most, menjetek �s �lj�tek meg Sesshoumarut. Vesz�lyt jelenthet r�nk.

Kagura legsz�vesebben kitekerte volna teremt�je nyak�t, de tanulva az el�bbiekb�l ink�bb visszafogta mag�t, emellett nem volt �ny�re a feladat, mivel �szint�n megvallva kedvelte Sesshoumarut. Meghajoltak �s elmentek, azt�n Kagura tollpih�j�n sz�llva elindultak Sesshoumaru keres�s�re.

Sesshoumaru valami v�szj�sl� szagot �rzett a leveg�ben.

-Mi baj, Sesshoumaru-sama?

-Yaken, vidd Rint biztons�gos helyre!

 -Igen is, Sesshoumaru-nagy�r.

Mire Yaken �s Rin biztons�gos helyre �rtek, m�r jav�ban folyt a csata. Naraku egy csapat darazsat k�ld�tt k�mkedni ut�nuk, ez�rt �gy tettek mintha teljes erej�kb�l harcoltak volna, de val�j�ban Sesshy is tudta, hogy a sz�lboszork�ny r�helli Narakut. Tulajdonk�ppen csak ugr�ltak egym�s t�mad�sai el�l, nem vettetek be komolyabb tr�kk�ket. Kanna pedig, ki tudja milyen �tlett�l vez�relve (M�r ha vannak �tletei.) fogta mag�t �s le�lt a f�be egy olyan helyre, ahonnan mindent j�l l�tott, de nem eshetett baja. A harcol�k p�r m�sodpercig led�bbenve �lltak. Kagura �gy tudta, hogy Kanna soha semmit nem tesz mag�t�l, h�t most kider�lt, hogy �ri�sit t�vedett. A d�bbenetb�l Sesshoumaru hamarabb mag�hoz t�rt, csak egy tized m�sodperccel, de ez a gondolatnyi id� �ppen el�g volt neki, hogy m�rgez� karmaival s�lyos csap�st m�rjen a Sz�lboszork�nyra. A t�mad�s m�r majdnem el�rte Kagur�t, amikor az �les karmok egy sima t�rgyba �tk�ztek. Kanna t�kre hatalmasat csend�lt, �s a l�ny az �t�s nagy erej�t�l h�trat�ntorodott, azt�n rep�lt �gy m�sf�l m�tert, �s ny�gve landolt egy t�vises bokor �gai k�z�tt. Kagura l�tta, hogy jobb lesz menek�l�re fogni a dolgot, ez�rt felkapta h�ga t�kr�t, felemelte Kann�t �s m�r rep�ltek is a tollon.