4. fejezet, Nem v�rt pillanatok

A falusiak annyira h�l�sak voltak Inuyash��knak, hogy aznap este a faluban alhattak. Sango nagyon kimer�lt volt, meg is s�r�lt az �sszecsap�s alatt. Miroku szint�n nem volt t�l j�l, a tenyer�n l�v� fekete lyuk egyre jobban f�jt. Inuyasha meg�szta a kalandot n�h�ny horzsol�ssal �s Kagom�nak sem esett baja. Shippo idej�ben felemelkedett Kirar�val a leveg�be, �gy � sem volt vesz�lyben. L�nyeg�ben eg�szen j�l meg�szt�k az �sszet�z�st Yokomaruval. M�r mind a h�zban voltak, lefekv�shez k�sz�l�dtek. Inuyasha kiment, �s k�nnyed mozdulattal felugrott a legk�zelebbi f�ra. Kagome ut�nafordult:

-Inuyasha!

-Mi az?

-Nem j�ssz ink�bb be? Hideg van odakinn.

-Ink�bb �rk�d�m.

Kagome belet�r�d�en fels�hajtott, majd elhelyezkedett h�l�zs�kj�ban. Kirara �s Shippo m�r egy ideje szuny�k�ltak. Kagome n�h�ny percig csendben n�zett a f�n �l� Inuyash�ra. Majd � is elaludt. Sangon �rr� lett a kimer�lts�g, amit m�g h�borg� gondolatai sem feledtethettek vele. Hamarosan elnyomta az �lom a l�nyt. Miroku csak n�zett maga el�. Gondolatai messze elkalandoztak a m�ltba. Esz�be jutott, amikor �desapja meghalt, �s azok az id�k is, amikor � kisgyerekk�nt szerzetesnek tanult. Azt�n esz�be jutottak a csat�k Narakuval. Tudta. Mindig is tudta, hogy ha nem �lik meg Narakut, neki semmi es�lye arra, hogy legy�zze az �tkot, amibe apja �s nagyapja is belehalt. Egyszer csak azon kapta mag�t, hogy Sango egyenletes szuszog�s�t hallgatja. Melegs�ggel t�lt�tte el a kis mozdulat, amivel a l�ny mellkasa minduntalan f�lemelkedett, majd les�llyedt. Kimondhatatlan az ok, hogy mi�rt, de ez a kis hang, ez a melegs�g mindenn�l jobban enyh�tette a f�jdalm�t. De mi�rt pont ez a l�ny? Mi�rt? Mi�rt pont �? Mi-�rt? M-i-�-r-t? M-i…�rt Ezzel elnyomta az �lom.

*

M�snap borong�s napra �bredtek. A k�d s�r� volt, nem lehetett p�r m�tern�l tov�bb l�tni. A f�k m�r k�sz�ltek az �szre. Leveleik lassan s�rgulni kezdtek, de m�g nem v�ltak meg  arany k�peny�kt�l. A csapat minden l�p�se nyomott hagyott a z�zmar�s talajon.

-Tudja valaki egy�ltal�n, hogy merre megy�nk?-k�rdezte Kagome

-���…nem hiszem. �n azt hittem, te tudod…

-Mi�rt n�zel �gy r�m?-k�rdezte gyanakv� tekintettel Miroku. Mi�rt kellene pont nekem tudnom?

-Tal�n az�rt, mert te vagy a szerzetes-mondta sokatmond� mosollyal Sango.

Miroku teljesen meglep�d�tt.

-Mindenki �sszefogott ellenem?

Sango bel�tta, hogy most nincs helye a tr�f�lkoz�snak, Miroku nem volt t�l r�zs�s kedv�ben.

-Jajj, Houshi-sama!-ezzel �tvetette karj�t a szerzetes v�ll�n-csak tr�f�ltam.

Miroku teljesen elcsod�lkozott a l�ny j�t�kos mosoly�n. Nagyon sokat jelentett neki, hogy fel akarja vid�tani �t. Sango kedvess�g�t egy mosollyal viszonozta. Soha nem volt jellemz� r�, hogy ilyen hangulatba ker�lj�n, �s elhat�rozta, hogy ism�t vid�m lesz. Eddig is mindig vid�m volt, pedig meg lett volna az oka a komors�gra.

-Nem, nem vehet rajtam er�t a f�lelem! Vid�m leszek, �lvezem az �letet. Legal�bb az � kedv��rt.-gondolta, s �gy �rezte, ism�t r�tal�lt a r�gi hangra. De ez m�r csak egyetlen l�nynak sz�lt…